Ma van az a nap,amikor elhagyjuk Brooklynt és Los Angelesbe költözünk.Ma van az a nap,amikor hátrahagyhatom az eddigi életemet,és újat kezdhetek.Ma van az a nap,mikor utoljára láthatom a házunkat,a sulimat,a parkot,a gördeszkapályát.Mindent itt hagyunk,csak az emléke marad meg.Már a reptéren vagyunk.Ian és én anyáékra várunk,mivel el kell intézniük a csomagokat.Míg én elmélkedek,addig testvérem zenét hallgat,és a földet bámulja.Neki is rossz.Itt hagyja a barátait,és nem látja őket.Rossz így látni.Nem mosolyog,csak bámul maga elé rezzenéstelen arccal.Néhány jó dolog van azért ebben a költözésben.Új ház,az apukám részéről nagyszüleinket is többször látjuk,új suli,új város,új élet,talán még új barátok is.Az elmélkedésemből egy női hang zavart meg.Beszállhatunk.Meglököm Iant,hogy jöjjön,mire csak egy bólintást kapok,és elindul.Mikor már elfoglaltuk a helyünket becsatoltam magam,elővettem a telefonomat,és a fülhallgatót,majd betettem egy számot,s azt hallgattam.Egyszer csak megéreztem,hogy megmozdul a gép.Elindultunk.Még egy utolsó pillantást veszek Brooklynra,majd visszafordulok,és ismét a gondolataimra koncentrálok.Nem tudom,hogy mikor,de bealudtam.Arra keltem,hogy Ian simogatja az arcomat,és halkan suttog,hogy keljek fel.Mikor megbizonyosodott arról,hogy felkeltem abba hagyta,majd becsatolta ismét magát.Én is így tettem.Megállapíthatom,hogy itt nagyon meleg van,de hát ez Los Angeles bébi,és ez a város a mi új életünk kezdete!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése